Szupervízió: a segítő szakemberek rejtett erőforrása

Szupervízió: a segítő szakemberek rejtett erőforrása

Segítő szakemberként legfőbb munkaeszközünk a saját személyiségünk. Sokszor már csak a jelenlétünk is elég ahhoz, hogy létrejöjjön egy olyan biztonságos és bizalmi tér, amely segíti a hozzánk forduló önexplorációját, fejlődését és tanulását. Minden mentális segítő célja, hogy legjobb tudása szerint az ügyfél érdekeit és körülményeit szem előtt tartva, őt támogatva kísérje a gondolkodásban, cselekvéseiben, szokásaiban, és az ezekben történő változásokkal facilitálja fejlődését. Bárhogy is dolgozzék a segítő, nem csak tudást, módszereket és eszközöket visz bele a munkába, hanem saját személyiségét is, így lesz az szakmai eszköztárának egyik, sokszor legfontosabb része.

Annak érdekében, hogy valaki alkalmas legyen a segítő, támogató beszélgetésre, alapvetően rendelkezni kell az ítélkezésmentesség, az értő-, aktív figyelem, a tudatosság, az empátia, a bizalomépítés attitűdjével, egészséges kíváncsisággal, nyitottsággal, „differenciált látásmóddal” (Tringer, 2022). Ezek az elemek a segítő személyiségének magját adják, de nem statikus adottságok. Egy részük veleszületett, stabil személyiségvonás, más részei azonban tanulással, tudatos gyakorlással, önreflexióval fejleszthető, finomítható kompetencia. Egy hatékony segítő folyamatosan gondozza saját személyiségét, hogy ezek az attitűdök és készségek ne csak meglegyenek, hanem a különböző helyzeteknek megfelelően működjenek is.

Segítőként személyiségünknek, mint a legfőbb munkaeszközünk karbantartása ennél fogva nem luxus, hanem szakmai kötelesség. Ahogy az autónak jár az olajcsere, a késnek az élezés, a porszívónak a portartály kiürítése, hogy hatékonyságát és élettartamát megőrizze, úgy a szakmai személyiségnek is jár az ápolás. Enélkül sérülhet az ügyfél előtt a hitelesség, amely visszaveti motivációját, csökkenhet a szakmai hatékonyság és az empátiás kapacitás, nő az érzelmi bevonódás és a kiégés kockázata, súrlódnak, sőt, sok esetben átlépődnek a szakmai etikai határok.

Az ügyfél szempontjából alapvető elvárás, hogy a folyamatban biztonságban legyen és megbízzon kísérőjében, mentális segítőjében. Aronson szerint a bizalommal vállaljuk a kiszolgáltatottság kockázatát, de elvárjuk, hogy ne okozzanak kárt nekünk (Aronson-Aronson, 2022). A segítő személyiségének karbantartása rendszeres és tudatos önismereti, szakmai és életmódbéli tevékenységekből áll, olyan, amely biztosítja a hiteles, empatikus, kiegyensúlyozott és etikus pálya folyamatát, ezzel az ügyfelek legnagyobb szakmai biztonságát. Izgalmas részlet, hogy a segítő ilyenkor kettős szerepbe kerül, maga is ügyféllé válik. Annak érdekében, hogy hitelesen dolgozhasson a segítői szerepe és személyes egyensúly fejlődésén, olyan védett, megbízható, támogató fejlődési térre van szüksége, ahol a munkája során felmerülő nehézségek, érzelmi terhek jelenhetnek és dolgozódhatnak meg. Ebben a folyamatban a szupervízió kiemelkedő szerepet tölt be, hiszen lehetőséget ad a segítenek arra, hogy saját szakmai működését fejlessze, miközben fenntartja szakmai hatékonyságát és etikai integritását. Így válik ez a strukturáli és bizalmi tér segítő legfontosabb, rejtett erőforrásává. De nézzük, mi is az a szupervízió, miért érdemes belekezdeni a folyamatba, mit ad és miért nem érdemes kimaradni belőle?

Mi az a szupervízió

A szupervízió egy olyan, rendszeres beszélgetés, ahol a szupervizoroddal, és/vagy csoporttal együtt gondolkodtok, mik az erősségeid, hol akad el a dolog, milyen nehézségekkel szembesülsz és hogyan tudnál előrelépni. Egy hely, ahol meg szabad állni, hátra lehet lépni és onnan, tisztán ránézni, megérteni azt, mi történik benned és körülötted. Egy tér, ahol lehetőséget kapsz arra, hogy szakmai működésedre, tapasztalataidra, a mindennapi munkavégzés során felhalmozódó szakmai és érzelmi terhekre reflektálj. Egy támogató közeg, amely nem csupán a nehézségek feltárását, megértését segíti, hanem lehetőségek, új nézőpontok, perspektívák kialakítását is lehetővé teszi. Egy biztonságos idő, melyet felhasználhatsz arra, hogy mozgósítsd erőforrásaid, új megküzdési stratégiákat találj és el tudj mozdulni az esetleges elakadt állapotból.

A szupervízió fókuszában elsősorban a szakmai személyiség áll, azonban nem a szakmai tudást és készségeket jelenti csak, hanem a szakember belső működését, érzelmi állapotát, értékrendjét, attitűdjét is magába foglalja. A folyamatban lehetőség nyílik ezekre ránézni, a reakciókat, motivációkat -és azt, hogy mindez miként befolyásolja a klienssel vagy a munkahelyi közeggel való kapcsolatot- mélyebben megérteni. Nem feladata a kliens (szupervizált szakember kliense/ügyfele/esete) jóllétével való foglalkozás. Mint egy mellékhatás, a szakember belső elmozdulásával párhuzamban a kettejük viszonyában mégis bekövetkezik változás, amely a jobb megértése által emeli a klienst, magát. Így születik meg a szupervíziónak a minőségbiztosítási funkciója is.

A védett, biztonságos és támogató térbe általában konkrét témával érkezik a szupervizált, melyekkel kapcsolatban kérdései fogalmazódnak meg, szeretne jobban rálátni, szeretné jobban megérteni. Ezek a témák szólhatnak egy-egy nehezebb esetről, visszatérő problémákról, vezetőkkel, munkatársakkal kapcsolatos megélésekről és a szakmai identitásról is. A megfelelő szakmai támogatás lehetőséget ad arra, hogy a segítő reflektáljon azokra a belső történésekre, amelyek egyébként rejtve maradnának, vagy nehezebben feldolgozhatóak lennének, egyfajta tükör a szakember számára. Ez a tudatos önreflexió segít abban, hogy segítőként is tudatosabban dolgozz, ne csak a napi tűzoltásra koncentrálj, hanem előre is tudj gondolkodni, fejlődni. Kiemelt fontossággal bír a segítő foglalkozásúak számára, a humán interakciókkal dolgozó (emberes) szakmákban, valamint szervezeti szinten a hatékony működés és a prevenció biztosításában.

Az európai iskola szerint a szupervízió egy külső (szervezeten kívüli) szakember által vezetett, úgynevezett szakmaközi szupervízió, ahol a szupervizor nem felel a szupervizált munkavégzéséért, fő célja a szakmai fejlődés támogatása. A szupervizor nem „főnök”, vagy ellenőr, hanem facilitátor és partner, aki etikus keretek között segít a szupervizáltnak rálátni saját működésére, felismerni erősségeit, gyengeségeit és fejlesztési lehetőségeit. Támogatja az önreflexiót és a tudatos döntéshozatalt, felismeri a szervezeti, társadalmi és kulturális hatásokat a szakmai gyakorlatban. Az angolszász iskola ezzel szemben főként szervezeten belüli, hierarchikus rendszerben zajló folyamat, operatív irányítási, ellenőrzési funkciókkal.

Itthon, segítő szakemberként leggyakrabban online vagy személyes formában találkozhatunk egyéni, a csoportos és a team szupervízióval.

Egyéni szupervízió:

Talán ez a legintenzívebb folyamat, amelyben a szupervizált személyre szabott, mély önreflexiót biztosító térben dolgozhat egy strukturált és rugalmas folyamatban. Az aktuális problémáira, dilemmáira a szupervizor reagál és mutat új nézőpontokat, miközben tudatosan vezeti a beszélgetést a szakmai elmozdulás irányába. Lehetőség van mélyebben rálátni és tudatosítani az érzelmi reakciókat, összehangolni a szakmai és személyes életet, meghúzni a személyes határokat.

Csoportos szupervízió:

A csoport tagjai nem feltétlen ismerik egymást, ahogy az sem feltétlen szükséges, hogy egyazon szakma képviselői legyenek. A tagok többféle nézőpontjának, szakmai tapasztalatának megismerése kiváló lehetőség az egyéni perspektívából való kilépésre, szakmai dilemmák kreatív megoldásának keresésére, a szakmai identitás és kompetencia megtapasztalására és fejlesztésére, támogató reflexiók elfogadására, kommunikáció fejlesztésére, tapasztalatcserére.

Team szupervízió:

Közös célok mentén működő munkacsoport szakmai működésének, együttműködésének elemzése, támogatása. Fő célja a csapaton belüli kommunikáció és együttműködés fejlesztése, szerepek tisztázása és egymás szerepeinek, feladatainak megismerése, szakmai döntéshozatal támogatása, mentális és érzelmi terhek feldolgozása, szamai kapcsolatok minőségének javítása. A résztvevők reflektálnak egymás tapasztalataira, közös tanulási és fejlesztési célokat fogalmazhatnak meg, ez erősíti a szakmai identitás alakulását és a szervezeten belüli összetartozás élményét.

Bár az egymás perspektívájának megismerése és megértése a konlfliktusok könnyebb megoldását teszi lehetővé, a szupervízió nem konfliktuskezelési módszer, eszkalálódott konfliktusok kezelésére nem alkalmas. Ilyen esetben a mediáció, a resztoratív technikák alkalmazása, vezetői beavatkozás szükséges.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy amikor a munkavégzés során a szakember vagy csapat valamilyen szempontból támogatásra, reflexióra, fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy saját tevékenységét, döntéseit és interakcióit át tudja tekinteni, szupervíziós folyamatra lehet szükség. Az alábbi checklist önreflektív kitöltésével magad is ránézhetsz, vajon mennyire van most szükséged saját munkádban mentális támogatásra, szupervízióra. Ha legalább 3 kérdésre igennel válaszoltál, lehet, hogy hasznos lenne neked a szupervízió. Ahhoz, hogy meg tudd hozni a döntést, talán már csak annyi kell, hogy feltedd magadnak a következő kérdéseket:

-mennyire vagyok niytott arra, hogy más nézőpontokból is halljak visszajelzést?

-van-e motivációm a változásra?

-milyen kockázatot jelent a problémák elhanyagolása?

-mennyire érzem, hogy egyedül meg tudnám oldani a helyzetet?

-mekkora a gyakoriság és az intenzitás?

Sportolók mentális segítőjeként a munkánk nem könnyű és bizalmi jellegéből fakadóan magányos tevékenység. Nem csak azért, mert a sportolók hatalmas nyomás alatt állnak és komoly elvárásoknak kell megfelelniük, hanem azért is, mert mi vagyunk azok, akik ezt a folyamatot segítjük.

Ahhoz, hogy másoknak tudjunk segíteni, nekünk is rendben kell lennünk. Ha nem tudjuk, hogy tartsuk magunkat szakmailag is egyensúlyban, ha az érzelmi terhek gyűlnek, ha nem tudunk kiszállni az állandó „megoldó” módból és ránézni az itt és mostra, akkor előbb utóbb mi is elhasználódunk, valamint hiteltelenné tehetjük saját, mentális segítő szakmánk lényegét. A szupervízió ezt előzi meg: feltölt, megerősít, lehetőséget ad az elmozdulásra, az érzelmi, szakmai nehézségek feldolgozására. Általa mélyebb önreflexióval dolgozhatóak meg a helyzetek, mozgósíthatók a belső erőforrások nem csak az egyének, hanem a teamek, csoportok, szervezetek működésében is. A folyamat védett időt és teret biztosít a szakmai működés reflektálására, amíg a szupervizált önálló, önszabályozó működésre válik képessé. Ezért kiemelten fontos, hogy a segítő szakember ne csak szakmailag legyen felkészült és elkötelezett, hanem a saját maga támogatásában is reagáljon hasonló megértéssel és érzékenységgel, mint az ügyfelekében. A szupervíziós folyamat biztosítja a friss erőt a segítői munkában, a hely, ahol a segítő szakmailag is töltődhet, a fejlődés, a biztonság és a professzionalitás kulcsa.

Carl Rogers szavaival búcsúzom, melyek egyaránt értelmezhetőek az ügyfelek és a segítő szakemberek viszonylatában is.

„Egyre inkább azt érzem, hogy minél jobban megértenek és elfogadnak egy embert, annál valószínűbb, hogy elhagyja a hibás magatartási sémákat, amelyekkel az élethez viszonyult, és annál inkább az előremutató irányba fordul.”

(Tringer L. (2022): A gyógyító beszélgetés, Medicina Könyvkiadó zrt. 30. oldal, részlet C. Rogers On becoming a person (1961.) c. könyvéből, Tringer László fordításában)

Forrás:

Tringer L. (2022): A gyógyító beszélgetés, Medicina Könyvkiadó zrt.

Aronson, Elliot- Aronson, Joshua (2022): A társas lény. Ford.: Bojár Péter, HVG Könyvkiadó zrt. 12.  

Adjukovic, M. et al (2016). ECVision – A szupervízió és a coaching fogalomtára és kompetenciaprofilja, MSZCT, Budapest

Bagdy Emőke & Wiesner Erzsébet (2005). A szakmai személyiségfejlesztéssel szembeni elvárások és kritériumok In: Supervizió egyén-csoport-szervezet, Supervisio Hungarica IV.

Bagdy Emőke & Wiesner Erzsébet (2005). Szupervízió, önismereti munka és pszichoterápia. Álláspontok, vélekedések. In: Szupervízió egyén-csoport-szervezet, Supervisio Hungarica IV.