Szemléletmód (mindset), a teljesítmény csendes mozgatórugója
A sport világában hosszú ideig azt hallottuk, hogy a tehetség és a fizikai képességek a legfontosabban a sikerhez. Napjainkra egyre inkább elfogadott, hogy a valóság ennél összetettebb. A mentális hozzáállás, a szemléletmód sok esetben döntő tényezővé válhat. Benedek Tibor dicsőséges karrierje mellett is megőrizte szerénységét és visszafogottan beszélt önmagáról. Egy interjúban így fogalmazott: „Sosem volt különösen jó labdaérzékem,(...)Mégis, ha végül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” (https://24.hu/sport/2020/06/18/benedek-tibor-arc-poetica-hitvallas-mentalitas/) Ezek a mondatok kiválóan tükrözik Carol Dweck fejlődési szemléletmódjának a lényegét; a sikerekhez és teljesítményhez legfontosabb nem a képesség, hanem a kitartás, a vágy és a tanulás.
Ebben a cikkben azt mutatjuk meg, hogy hogyan befolyásolja a fejlődési és rögzült szemléletmód a sportolókat és milyen szerepet játszik ebben a coach.
Carol Dweck a Stanfordi Egyetem pszichológus professzora hosszú évekig kutatta az emberi gondolkodásmódot. Kísérletei alapján két, nagy csoportot tudott elkülöníteni, a rögzült (fixed) és fejlődési (growth) szemléletmódot (mindeset). Rögzült szemléletmóddal gondolkodók alapvetése, hogy az adottságaink velünk születettek, fejlesztésük csak nagyon kismértékben lehetséges. A hibák egyenlőek a kudarccal, az alkalmatlanság jelei, a kihívásokat jobb elkerülni, hiszen nagy a kockázat, hogy kiderüljön, nem elég jók.
Fejlődési szemléletmóddal gondolkodók úgy látják, a képességek gyakorlással és tanulással fejleszthetők, a hibák tanulási lehetőségek, annak üzenetei, hogy miben lehet még fejlődnünk, a kihívások vonzóak.
A szemléletmód a sportban, azaz, ahogy egy sportoló önmagára, képességeire, kihívásaira tekint, mélyen befolyásolja a teljesítményét és fejlődési pályáját. A rögzült szemléletmód a sportolókat sem kíméli. Úgy gondolhatják, hogy a tehetség, mint adottság, vagy megkapták születésükkor, vagy nem, ha hibáznak, az személyes kudarc, könnyen beleremeg és meginog a teljes önértékelésük. Mivel meggyőződésük, hogy a teljesítmény tükrözi az értéküket, inkább kerülik azokat a kihívásokat, amelyek során kiderülhet, hogy nem elég jók. Ez a „kerülés” jelentheti azt is, hogy már eleve felmentik önmagukat a várható kudarc felelőssége alól azzal, hogy a körülményeket okolják érte. Tipikus forgatókönyv lehet, amikor a sportoló valamilyen „állítólagos” hendicapre hivatkozik, amit egyébként akár ki is lehetne korrigálnia.
Japán tudósok olyan versenyhelyzeteket elemeztek, ahol a sportolóknek lehetőségük volt előzetesen korlátokat állítani (pl.: kevesebb edzés, nem megfelelő felkészülés), hogy ha esetleg veszítettek, külső okolható tényezőket említhessenek. A kutatásban (https://www.thefreelibrary.com/Effects%2Bof%2Bsituational%2Bself-handicapping%2Band%2Bstate%2Bself-confidence%2Bon...-a094598373?utm) 53 judo versenyző vett rész, a valóságban nem kaptak sem rosszabb vagy kevesebb edzést, mint a társaik, azonban tudat alatt védeni szerették volna az esetleges kudarc miatt sérülő önbecsülésüket. Rögzült szemléletmód szerint az énképet védve nem a fejlődésre fókuszáltak. A kutatás során azt figyelték meg, hogy akik előzetesen handicap-et választottak, hajlamosabbak voltak a külső tényezőket okolni, míg, akik nem alkalmazták ezt az önvédő stratégiát, saját feszültségükben, hibázásaikban keresték az okokat.
Sporthelyzetben a rögzült szemléletmódhoz tartozó hozzáállás azzal jár, hogy az adott sportoló kevésbé motivált arra, hogy a nehezebb kihívásokat (például a rangsorban előtte álló játékossal való összesorsolás esetén a mérkőzést) vállalja. A keresett kifogásokkal, handicapekkel azt vizionálja, hogy a siker a jövőben sem elérhető. A kudarctól való félelem miatt védekezés erősebb, mint az ambíció.
Ezzel szemben a fejlődési szemléletmód a sportolóknál abban érhető tetten, hogy másként közelítenek a nehézségekhez. Hisznek abban, hogy a képességek nem állandóak, hanem kitartó munkával, tanulással, gyakorlással fejleszthetőek. Megélik a kudarc fájdalmát, dühét, csalódottságát, azonban nem végállomásként, hanem a fejlődés természetes részeként tekintenek rá. Az esetleges hiba nem fenyegetés, hanem tanulási lehetősé, éppen ezért hajlamosak kitartani akkor is, amikor a fejlődés lassúnak tűnik, vagy megtorpan. Ilyenkor megkeresi a módját annak, hogy hogyan haladhat tovább, aminek következtében nem csak reziliensebb lesz, de fizikailag is többet hozhat ki önmagából. Nem, nem azért, mert eredetileg jobb volt, tehetségesebb volt, mint rögzült szemléletmódú társa, hanem mert többet tanult a folyamatról, hitt abban, hogy a sikertelenségek útjelzői lesznek a fejlődésében, ezek következtében magasabb volt a belső motivációja is.
Hogyan ismerheted fel coachként? Figyelj a szavaira és a viselkedésére!
Rögzült szemléletmódra utaló jelek:
-”Ez nekem nem megy, nekem ehhez nincs tehetségem.”
-”Ő jobb nálam, előttem van a ranglistán, esélyem sincs legyőzni.”
-”Az edző, bíró, időjárás, csapattárs, stb miatt nem sikerült.”
-Elkerüli a kihívásokat, fél hibázni.
-Visszahúzódik kudarc után, kevés kérdést tesz fel.
Fejlődési szemléletmódra utaló jelek:
-”Ez most nem ment, még gyakorlom.”
-”Kicsit finomítok ezen, még elég durván csináltam és legközelebb újra megpróbálom.”
-”Ellestem a technikát az ellenféltől, amivel le tudott győzni. Begyakorlom, hátha beválik nekem is.”
-Kíváncsi, nyitott a visszajelzésekre.
-Tanul a hibákból, újra próbálkozik.
-Aktívan keresi a lehetőséget a fejlődésre.
Hogyan segítsd a sportolót a szemléletváltásban?
Fókusz a célon. Ne csak az eredmény számítson, hanem a fejlődési folyamat is.
-Beszélj a „még nem” erejéről. pl.: „Nem vagy még ott, de nézd, mennyit fejlődtél az elmúlt időszakban.”
-Hagyd, hogy hibázzon és tanuljon belőle. pl.: „Mit tanultál a helyzetből? Mit próbálsz legközelebb másként?”
-Változtasd meg a visszajelzés fókuszát, méltányold az erőfeszítést, kitartást, gondolkodást. pl.: „Elcsúszott az a fontos szerva és nem adtad fel, folytattad a játékot!”
-Keressétek és értékeljétek a kis lépéseket a cél felé. A túl nagy lépés, túl messze a cél, az lehet túl nagy a nyomás is, ami megerősíti a rögzült hitet: „erre nem vagyok képes, ez túl sok”.
-Legyenek fejlődésalapú célok az eredménycélok mellett. Nem csak megnyerni a meccset, hanem például javítani a koncentrációt az utolsó 10 percben.
-Használj reflektív kérdéseket. pl.: „Mi volt a legnehezebb?, Mit tanultál belőle?, Mi ment jobban? Mi nem lett rosszabb, pedig lehetett volna? Min fogsz dolgozni ezután?”
-Támogasd a csapatot abban az alaphangulatban, ahol hibázni nem bűn, hanem lehetőség, nem szégyen, hanem tanulási potenciál.
-Mutass példákat, akár Benedek Tibort. Az ő története azt mutatja, hogy a kezdeti fizikai akadályok, nehézségek nem határozták meg a karrierjét. Fejlődésével és önfejlesztésével megtalálta az utat a sikerhez.
Vannak olyan élethelyzetek és sporthelyzetek, ahol a rögzült szemléletmód („ez meghaladja a képességeimet”) valós védelmet nyújt az egészséget, életet veszélyeztető kockázatok ellen. A realitásérzék a testi épség megőrzése érdekében nem lehet önkorlátozás, hanem felelős önvédelem. Például egy sérülésből felépülve a sportoló fokozatosan tér vissza a sportba, nem a korábbi, legjobb formájában, maximális tempójával. Ebben az esetben a „Jelenleg nem vagyok rá képes” egy stratégiai döntés, a sérülések kockázatának felmérése, önismeret és a hosszútávú gondolkodás záloga.
A szemléletmód formálása hosszú távú , tudatos folyamat. Ha a sportoló megtanulja, hogy a hiba nem valaminek a vég, hanem lehet valami jobbnak a kezdete, akkor nem csak jobb teljesítményt nyújthat, hanem kiegyensúlyozottabb, motiváltabb emberré válik. Ér dühösnek és csalódottnak lenni, és ér utána felállni és reflektálni. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden határ való arra, hogy feszegessük. Vannak a sportban is és az életben is olyan korlátok, amelyek elfogadása nem gyengeség, hanem védelem és bölcsesség. Ilyenkor a rögzültnek tűnő szemléletmód szolgálja legjobban a fejlődést, hiszen a tudatos visszalépés is lehet előrelépés.
Benedek Tibor szavai szerint a legfontosabb az, hogy valaki mennyire akarja a sikert és mennyit hajlandó érte dolgozni.Sportolók mentális támogatójaként fontos feladatunk, hogy ezt a fejlődési szemléletet segítsük kialakítani.
Felhasznált irodalom:
Dweck, C.S., Szemléletváltás, A siker új pszichológiája
Dr Kovács K., Dr Gyömbér N., Sportpszichológia, 2024, HVG könyvek, Debrecen.
Nicolls, Adam R., Sportpszichológia az edzői munkában, Elmélet és gyakorlat, 2022, Krea Fitt Kft