Hogyan tudok megfelelni az edzőmnek?

Hogyan tudok megfelelni az edzőmnek? - A kérdés, ami minden sportolóban ott motoszkál


“Már annyi időt fektetett belém az edzőm, muszáj megmutatnom, hogy ez nem volt hiába. Emiatt akarom, hogy jól sikerüljön a verseny.” (T., 15 éves, úszó)


Ez a mondat elsőre motiválónak hangzik, kifejezi az elköteleződést, a lojalitást, a hálát.
De pszichológiai szempontból finom határvonal húzódik aközött, hogy valaki azért akar jól teljesíteni, mert önmagához képest szeretne fejlődni, vagy azért, mert nem akarja cserbenhagyni az edzőjét, szüleit, vagy bárki mást.


Az első a belső motiváció talaján áll (Deci & Ryan, 2000), míg a második már a külső megerősítéshez és a másik elvárásaihoz kötődik. Ha ez az utóbbi válik dominánssá, akkor a sportoló nem önmagáért versenyez, hanem azért, hogy megfeleljen valakinek, valaminek, és ez hosszú távon kimerítő, sőt, a teljesítményt is gátolja.


Másoknak való megfelelés vágya

A belső és külső motiváció mellett egy másik problémát is felvet ez a megfelelési vágy. 

A „Vajon elég jó vagyok?” gondolat ott bujkál a legtöbbünk fejében. Legyen szó sportolóról, diákról, szülőről vagy vezetőről, időről időre szembesülünk vele. A teljesítménycentrikus világban, ahol a közösségi médiában is folyamatos összehasonlítás zajlik, különösen nehéz megőrizni a belső stabilitást.


De miért függünk ennyire mások véleményétől?

Az ember társas lény. Evolúciós szempontból nagyon, hogy a közösség elfogadjon minket, hogy a közösségünk jó tagjai legyünk. Az ősembereknek a túlélésük függött attól, hogy a csoportjuknak mennyire jó, hasznos tagjai. Ezért az agyunk „rá van hangolva” a másoknak való megfelelésre, a társas visszajelzésekre.

Ez azonban a mai világban túlzott mértékben aktiválódhat: a lájkok, követők és értékelések korában a külső visszajelzés könnyen az önértékelésünk központi elemévé válik, ami elsősorban a fiatalokat és gyerekeket érinti. 


Az, hogy mit gondolnak rólunk mások, akkor válik igazán nyomasztóvá, ha belső önértékelésünk instabil. Ha a külső megerősítés (dicséret, elismerés, eredmény) tartja életben az önbizalmunkat, akkor kiszolgáltatottá válunk. Ha viszont, önértékelésünket belső értékrendre, önismeretre és önelfogadásra építjük, akkor a külső vélemények már nem rengetnek meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a stabil önértékelés nem azt jelenti, hogy nem érdekel mások véleménye, inkább azt, hogy nem attól függ, hogy mit gondolok magamról, nem attól függ, hogy boldognak és értékesnek tartom-e magam. 


Amikor az edző véleménye válik a tökörré

A sport világában a külső visszajelzés elkerülhetetlen része a mindennapoknak. Az edző értékel, korrigál, dicsér vagy épp kritizál, és ez teljesen rendben van. De ha a sportoló önértékelése teljesen az edző véleményétől függ, az komoly belső feszültséget okozhat.


A sportolóban gyakran alakul ki egy feltételes önértékelés: „Akkor vagyok elég jó, ha az edző elégedett velem.” Ha a sportoló úgy érzi, csak akkor kap elismerést, szeretetet vagy figyelmet, ha „jól teljesít”, akkor belső értékesség érzése feltételessé válik. Ez hosszú távon szorongáshoz, teljesítménykényszerhez, motiváció vesztéshez és ezek által kiégéshez is vezethet.


Ez egy paradox helyzetet teremt

Minél jobban akar a sportoló megfelelni az edzőjének, annál kevésbé tud teljesíteni. A túlzott megfelelési vágy önmonitorozást szül (pl. „Vajon most úgy csinálom, ahogy mondta?”), amely eltereli a figyelmet a valódi feladatról, és ezzel akadályozza a flow-élmény kialakulását is. 


A „Mit gondol rólam az edzőm? Vajon büszke lesz rám? Vajon vagyok olyan jó a szemében, mint a csapattársaim?” kérdések tehát természetesek, időről időre minden sportoló fején átfutnak. A probléma ott kezdődik, amikor ez válik a sportoló fő hajtóerejévé, hiszen ekkortól  a sport élménye mögül eltűnik a belső motiváció, annak a hajtóereje, hogy ezt magam miatt csinálom, azért edzek/versenyzek, mert ebben én örömömet látom, mert ez visz közelebb az én saját célomhoz. 


Mit tehetünk?

Fontos, hogy a sportoló a belső motivációjára koncentráljon, átgondolja, miért sportol, miért jár le minden nap az edzésekre, és miért hoz napi szinten áldozatokat. Ezek a kérdések segíthetnek abban, hogy újra megtalálja a saját, belső motivációját, és a figyelme a konkrét feladatra irányuljon, ne a külső elismerésre vagy az edzői ítéletre. Ez fogja őt segíteni abban, hogy felszabadultan, önmagáért küzdve, flow-élményt átélve edzzen, versenyezzen.