Edző és sportoló kapcsolata

Edző és Sportoló Kapcsolata

Napjainkban megkerülhetetlen téma, ha sportról beszélünk; az edzői magatartás az edző-sportoló kapcsolat. Számos hír, beszámoló, tanulmány és kutatás igazolja, hogy az edzői viselkedés hogyan befolyásolja a sportolói teljesítményt és attitűdöt. Virágkorát éljük a mentális fejlesztés fontossága elismerésének és számos ponton figyelhető meg pozitív elmozdulás. Azonban még nem feltétlen egyértelmű, hogy amikor mentális felkészülésről beszélünk, akkor nem csak a sportolóról, hanem az edzőikről -és a sportszülőkről- is szó van.

Egy MOB által megrendelt tanulmány szerint Magyarországon 2022-ben 112ezer utánpótlás korú sportoló volt, az OSEI pedig 88ezer versenyengedélyt adott ki a korosztályban. A 2022-es Népszámlálás adatai szerint a 15-19 év közötti, magyarországi gyermekek és fiatalok száma közel félmillió fő. A KSH adatai szerint ezeknek a gyermekeknek a 31,8%-a végez valamilyen sporttevékenységet, beleértve a testedzést, sétát és kirándulást is. Ez hozzávetőleg 155 ezer gyermeket jelent. A KSH kutatása a 2009-10-es évekre vonatkoztatott, mutat némi csökkenést napjainkra. Ez a több 10 ezer gyermek szoros kapcsolatban áll az edzőjével, aki nemcsak technikai tudást és felkészítést biztosít, hanem a sportoló mentális és szociális fejlődésében is meghatározó szerepet játszik.

Az edzői támogatás és iránymutatás nélkül a sportoló nem tudna olyan mértékben fejlődni, mint amikor egy tapasztalt szakember vezeti őt a sportolói karrierje során. Ezt a kapcsolatot a kölcsönös bizalomra és tiszteletre alapulóan érdemes értelmezni, melyben létfontosságú a példamutatás, a kommunikáció, a konstruktív visszajelzés és a korrekció is, valamint az edzőnek az a képessége, amellyel meg tudja érteni a sportoló mentális állapotát és kialakítani a megfelelő sportolói mentalitást és a sportoló gyermek személyiségfejlődésére gyakorlot hatása is alapvető. (Gyömbér, Kovács, Rizits).

Az edző tehát nem csupán egy személy, akinek feladata a sportág tanítása, hanem egy olyan felnőtt, aki segíti a gyereket abban, hogy teljes értékű, kiegyensúlyozott és sikeres személyiséggé váljon. Támogatása hatással van a sporton kívül is; a tanulmányi eredmények, társas kapcsolatok, szórakozás tekintetében. Fontos, hogy a személyes határok mindkét fél részéről meghatározottak és tiszteletben tarthatóak legyenek, az edző a gyerek személyes céljai elérésében is segítse, szemben a teljesítményorientációval, a gyerek érdekét képviselve, egyedi szükségletek szerint alakított edzésekkel, motivációval, taktikával. Az ilyen, ideális hozzáálláshoz minél közelebbi, edzői viselkedés mellett a gyerek jobban képes kezelni a versenystresszt, elvárásokat iskola, szociális, sport és egyéb, élethelyzetekben. Az edző emellett felismeri a szünet, pihenés szükségletét, a túlterhelés megelőzése és a sport iránti szeretet megőrzése érdekében.

Az edzői-sportolói kapcsolat a sikeresség és hatékonyság tengelyeken ábrázolható (Jowett, 2005), melynek alapján lehet:

hatékony és sikertelen: az edző és sportoló kapcsolata jó, a bizalom magas, a sikerek azonban elmaradnak a várakozásoktól.
hatékony és sikeres, az edző és sportoló kapcsolata jó, a bizalom magas, az elért eredményekkel elégedettek
hatástalan és sikeres: az edző és sportoló kapcsolat nem jó és/vagy nincs meg a kellő bizalom, azonban az eredményeket tekintve sikeresnek mondható.
hatástalan és sikertelen: sem a kapcsolat minősége, sem az eredmények nem megfelelőek.

Az edző-sportoló kapcsolat Joweett (2005) szerinti elemei a :

Közelség: ami az egymás megértésére és támogatására utal.
Elkötelezettség: amely a kapcsolat fenntartásának szándékára utal
Komplementaritás: mely azt mutatja meg, hogy az edzői és a sportolói viselkedés hogyan igazodik egymáshoz.
Együttgondolkodás: során közös álláspontot képesek kialakítani a teljesítménycélok és a nézeteik megvitatása által.

Az edző és sportoló a tanulmányok szerint kölcsönösen hatással van egymásra. Mindkét fél gondolatai és érzései befolyásolják a viselkedést, ami hatással van a reakciókra is (Jowett és Poczwardowski, 2007). Például, ha az edző hisz játékosa képességeiben, akkor pozitív gondolatokkal és érzésekkel reagál az edzéseken, lelkesebben támogatja a sportolót a benne rejlő potenciál kiaknázásában. Válaszul a sportoló edzőjébe vetett bizalma nő, és viselkedése igazodik az egyéni teljesítményének maximalizálásához.

Több tanulmány mutatott rá az edző és sportoló kapcsolatának fontosságára. Túl nagy edzői elköteleződés mellett a sportoló magasabb stressz szintet és teljesítmény csökkenést tapasztaltak. Egyértelmű párhuzamot találtak azonban a sportoló-edző kapcsolat minősége és a:

sportoló fokozott teljesítménye,
alacsonyabb kiégés tünetek,
kudarctól való félelem mértéke,
kollektív hatékonyság,
a sportolás abbahagyása,
az elkötelezettség,
és a kiváló kognitív teljesítmény között.

A felsorolt elemek minőségének változatossága mellett még számos, a kapcsolatot befolyásoló tényező állhat fenn. A sportoló és edző személyiségének különbözőségei, pl extraverzió és nyitottság tekintetében. Az edző szenvedélyessége aszerint, hogy inkább mondható harmonikusnak vagy megszállottnak, úgy fogja tudni támogatni, vagy kontrollálni a sportolót a saját döntéseinek meghozatalában.

Kielégítőbbnek bizonyultak azok a kapcsolatok, ahol közel hasonlóan értékelték külön-külön, hogy milyennek érzékelik azt. Valamint egyértelmű párhuzamot találtak az edzői, vezetői stílus és a kapcsolat között.

1. Autokratikus (irányító) stílus

Jellemzője: Az edző dönt egyedül, kevés vagy semmilyen beleszólást nem enged a sportolóknak. Az autokratikus edzők központi szerepet töltenek be a döntéshozatalban, kevés teret engedve a sportolók véleményének. Ez a stílus hatékony lehet rövid távú eredmények elérésében, különösen fiatal vagy tapasztalatlan csapatok esetén. Ugyanakkor hosszú távon csökkentheti a sportolók autonómiáját és elégedettségé
Fő cél: Maximális kontroll, gyors döntéshozatal.
Előnye: Hatékony lehet rövid távú céloknál, versenyhelyzetekben, alacsony tapasztalatú sportolóknál.
Hátránya: Gátolhatja a kreativitást, hosszú távon csökkentheti a sportolók autonómiáját és belső motivációját.

2. Demokratikus (kooperatív) stílus

Jellemzője: Az edző bevonja a sportolókat a döntéshozatalba, közös célkitűzések, nyílt kommunikáció jellemzi. A demokratikus edzők bevonják a sportolókat a döntéshozatali folyamatokba, elősegítve ezzel a sportolók autonómiáját és belső motivációját. Ez a stílus pozitívan befolyásolja az edző-sportoló kapcsolatot és növeli a sportolói elégedettséget.
Fő cél: Együttműködés és tanulás elősegítése.
Előnye: Fokozza az elköteleződést, önállóságot, és növeli a csapat kohézióját
Hátránya: Több időt igényel, nem minden helyzetben hatékony (pl. krízis vagy gyors döntések esetén).

3. Támogató stílus

Jellemzője: Fókusz a sportolók érzelmi jólétére, támogatásra, empátiára. Az edzők, akik támogatást és pozitív visszajelzést nyújtanak, hozzájárulnak a sportolók önbizalmának és kompetenciaérzetének növeléséhez. Ez a megközelítés különösen fontos a sportolók pszichológiai fejlődése és elégedettsége szempontjából.
Fő cél: A bizalom és pszichológiai biztonság megteremtése.
Előnye: Erősíti a mentális egészséget, segíti a sportolók hosszú távú megtartása
Hátránya: Ha hiányzik mellőle a teljesítményorientáció, a versenyképesség rovására mehet.

4. Teljesítményorientált (eredménycentrikus) stílus

Jellemzője: Az edző fő fókusza a célok elérése, eredmények, fegyelem, taktikai-stratégiai fejlődés.
Fő cél: Magas szintű versenyképesség és kiválóság elérése.
Előnye: Magas szintű fejlődés és profi attitűd kialakítása.
Hátránya: Túlhajszoltság, kiégés veszélye, ha a sportoló belső motivációja nincs figyelembe véve.

5. Transformációs vezetői stílus (inspiráló)

Jellemzője: Az edző nemcsak feladatokat oszt ki, hanem víziót ad, értékeket közvetít, példát mutat. A transzformációs edzők inspirálják és motiválják sportolóikat, hangsúlyozva a közös célokat és értékeket. Ez a stílus elősegíti a sportolók pszichológiai jólétét és belső motivációját, különösen, ha az edzők példát mutatnak és támogatják a sportolók fejlődését.
Fő cél: A sportolók belső fejlődésének, karakterének, motivációjának inspirálása.
Előnye: Fokozza a belső elköteleződést, hosszú távon fenntartható motivációt épít.
Hátránya: Nehezebb tanulni és alkalmazni, magas szintű önismeretet és érzelmi intelligenciát igényel.

6. Laissez-faire (szabad kezet adó) stílus

Jellemzője: Minimális beavatkozás, a sportolók nagy szabadságot kapnak. Ebben a stílusban az edző minimális irányítást gyakorol, nagy szabadságot biztosítva a sportolóknak. Ez előnyös lehet tapasztalt sportolók esetén, akik képesek önállóan dolgozni, de hátrányos lehet kevésbé tapasztalt csapatoknál, mivel hiányozhat a szükséges iránymutatás.
Fő cél: Önirányítás és önreflexió fejlesztése.
Előnye: Kreatív sportolók, felnőtt, autonóm játékosok esetén hatékony lehet.
Hátránya: Kezdők vagy kevésbé motivált sportolók esetén eredménytelenséghez, bizonytalansághoz vezethet.

Az edzői vezetői stílus nem statikus, hanem rugalmasan alkalmazkodik a csapat összetételéhez, a sportág sajátosságaihoz, az adott helyzethez, és a sportolók érettségéhez, motivációjához. A jó edzői vezető képes váltani és kombinálni ezeket a stílusokat annak érdekében, hogy egyszerre fejlessze az egyéneket és a csapatot, miközben szem előtt tartja a teljesítményt és az emberi tényezőket is.

A sportban a vezetés egy többdimenziós modell, melynek elemei a kívánatos, a preferált és a valós edzői viselkedés, melyet meghatározzák a helyzeti változók, a tagok, a vezetők, a teljesítmény és a tagok elégedettsége. Chelladurai modelljének alapvető lényege, hogy mennyire tud a három, vezetői állapot egymáshoz illeszkedni. A hatékony edzői vezetéshez szükséges még a célok világos megfogalmazása, motiváció, és az, hogy az edző képes legyen reagálni a sportág és szervezet környezeti feltételeire.

Az edző új víziót, célokat, stratégiákat kínál a sportolónak, együttműködéssel kidolgozhatóvá válnak azok a részletek, melyekkel a sportoló is együtt tud működni. Ugyanakkor az is feladata, hogy-e célok és víziók mentén támogassa a sportolót abban, hogy a gyakran unalmas és fárasztó, mind mentálisan és fizikálisan kimerítő edzések mellett kitartson és ne adja fel a gyakorlást úgy, hogy közben figyelemmel legyen a „minden áron” és a „bármi áron” közti különbségekre.

Az edző által kialakított motivációs klíma nagyban befolyásolja a sportoló feljődését. Az edzőnek arra kell törekednie, hogy a két oldal közti finom egyensúlyt megteremtse, mely arra sarkallja a sportolókat, hogy fejlődésük mellett köteleződjenek él, ugyanakkor megérthessék a csapatban való helyük megszerzésének, illetve a versenyen való eredmények elérésének fontosságát is. A kulcs az, hogy az ego-alapú elemek soha ne nyomják el az együttműködés, a tisztelet és a személyes fejlődés fontosságát a csapaton belül. A feladatcélok a kompetencia fejlesztését szolgálják, és a siker a fejlődés, szemben az egocélokkal, ahol a mások előtt megmutatható kompetencia és a másokkal való összehasonlíthatóság a fontos. Utóbbinál nagyobb az esély arra, hogy elhagyja akár a sportot is elhagyja, ha azt tapasztalja, hogy mások jobban teljesítenek, hiszen a fókusza a képességeken, nem az erőfeszítésen és fejlődésen van.

Deci és Ryen Self Determination Theory, azaz öndeterminációs elméletének megfelelően szükséges, hogy az edző olyan, személyre szabott feltételeket tudjon teremteni, amelyek támogatják a sportolók autonómiáját, kompetenciáját és a kapcsolódásának érzését. Az autonómia-támogató vezetés jellemzői lehetőséget adnak az edzőnek, hogy a sportolóval való kapcsolatát javítsa:

választási lehetőségek biztosítása meghatározott szabályok és határok között,
a feladatok és határok magyarázata,
a tagok érzéseinek és nézőpontjainak figyelembevétele
a kezdeményezés engedélyezése
nem irányító visszajelzés biztosítása
kritikák és jutalmak kerülése a viselkedés kontrollálása érdekében,
a szerephez, helyzethez, teljesítményhez való azonosulás csökkentése a tagokban, az egymáshoz való hasonlítás kerülése (Mageau & Vallerand, 2003)

A COMPASS modell (Rhind és Jowett, 2010) az edző-sportoló kapcsolatot stratégiai szempontból vizsgálja. A COMPASS betűszó elemei:

Konfliktuskezelés (conflict managment): proaktív és reaktív stratégiák a jövőbeli konfliktusok elkerülése, valamint a már kialakult konfliktusok megoldása érdekében történő együttműködés.

Nyitottság (openness): az edző nyíltan beszél az érzéseiről és erre az őszinteségre bátorítja a sportolót is.

Motiváció (motivation): az edző biztosítja a sportolót, hogy motivált a fejlődése irányában.

Pozitivitás (positivity): az edző viselkedését a sportoló igényeihez igazítja.

Tanácsok (advice): a sportoló sport és sporton kívüli problémáival kapcsolatban is kérhet és kaphat tanácsot.

Támogatás (support): az edző biztosítja a sportolót, hogy a támogatással kapcsolatban, személyes határaik megtartása mellett rendelkezésére áll.

Közösségi hálózatok (social networks): edző és sportoló a sportkörnyezeten kívül is időt tölthet egymással.

Természetszerűen a leggondosabb vezetés és a legjobb kapcsolat mellett is felmerülhetnek konfliktusok. Ezek megelőzése lehet implicit módon, a kapcsolat minőségének javítása érdekében, a fenti autonómia támogatás és stratégiák alkalmazásával, valamint explicit módon, proaktív stratégiákkal, érzelemszabályozással, empátia kimutatásával, kommunikációval és visszajelzésekkel.

Az edzők komoly felelősséggel bírnak, hiszen a sportolók, kivált az utánpótlás korú sportolók fejlődése nagyban függ tőlük. Munkájuk egy összetett rendszer része, melyben a sportolók mellett a szülők és a szövetség is fontos szereplők. A szerteágazó felelősség komoly érzelmi megterhelés lehet. Nem csak a sportolókat kell megismerniük, megérteniük, motiválniuk és fejleszteniük, de a szülői elvárások, valamint a sportszövetségi célok, irányok és a róluk, velük való kommunikáció is hatással van munkájukra. Ők azok, akiknek feladata a sportáguk etikai normáinak biztosítása, a példamutatás a sportolók számára arról is, hogy olyan értékek mentén fejlődjenek, mint a tisztesség, a fair play, a kitartás és a csapatszellem. A sportolók sikerei és kudarcai az edzőket is érintik. Ideális esetben segítenek kezelni a csalódottságot, a kudarcokból tanulást, a siker feldolgozását is.

További olvasnivalók a témában:

https://sportorvos.hu/az-edzo-es-tanitvany-kapcsolata/

https://sportorvos.hu/konfliktus-sportolo-edzo/

https://sportorvos.hu/utanpotlassport-nem-megfelelo-viselkedes/

https://sportorvos.hu/regi-iskola-szerinti-edzoskodes/

https://sportorvos.hu/sportszulok-bevonasa/

https://sportorvos.hu/kapcsolat-sportoloi-haromszog/

https://sportorvos.hu/etika-erenyek-es-kovetelmenyek-sportvezetok-ill-edzok-szamara/

Források:

Adam R. Nicolls, Sportpszichológia az edzői munkában, Elmélet és gyakorlat, Krea Fitt kft 2022, ISBN: 978-963-88102-9-8

Dr. Kovács Krisztina, Dr. Gyömbér Noémi, Sportpszichológia, Útmutató a kiemelkedő teljesítményhez, HVG könyvek 2024, ISBN: 978-963-565-544-1

Gyömbér N., Kovács K. Ruzits É., Gyermeklélek sportcipőben, Libri 2022., ISBN: 9789636041014